Számtalanszor címkézünk fel másokat vagy magunkat romantikusként, illetve pont az ellenkezőjeként. Mitől romantikus egy férfi és mitől a nő? Első körben a saját nememben tudok beszélni. Mi nők szeretjük azokat a férfiakat, akik szépen, amolyan belém lát tekintettel néznek ránk, fürkésző, vággyal teli szemmel sugározzák, mennyire kívánnak bennünket. Szeretjük azokat a pillanatokat, amikor érezzük, hogy az illető le sem tudja venni a szemét rólunk. Szépnek, kívánatosnak, kedvesnek, bájosnak érezhetjük magunkat. Kicsit zavarba is jövünk, de az igazat szólva imádjuk ezeket a momentumokat. Szeretjük, ha kellünk, ha vonzunk, ha fontosak vagyunk. Ettől növekszik az önbizalmunk, erősebbnek érezzük magunkat. Szeretjük, ha egy randi alkalmával, virággal a kezükben várnak, meghitt helyekre visznek minket, és romantikus vacsorára hívnak. Így aztán érezhetjük mellettük, hogy Istennők vagyunk. Ezekben az idilli együttlétekben könnyedén elkapja az embert a szerelem érzése.

Ám sokszor nem is kell eljutni az első randiig. Én személy szerint képes vagyok egy szép szempár által is szerelembe esni. Ezek már amolyan romantikus pillanatok? Vagy ahhoz két ember kell? Én egyedül is romantikus hangulatba tudom magam hozni, elég ránéznem egy szerelmes párra az utcán. Azonnal érzem a testemben a szerelmet. Aztán pedig rájövök, hogy de jó lenne ezt megosztani valakivel. Ha a fenti kritériumoknak megfelel az illető, akkor már romantikusnak számít? Ha csak szépen nézünk egymásra egy padon a Hold fényében kéz a kézben az már romantikus? Illetve amikor megnyitjuk magunkat a másiknak, onnantól indul be a romantikaszámláló? Ha ez a férfi-akibe fülig beleszerettünk, mert olyan romantikus-idővel megváltozik, és már nem szentel nekünk annyi figyelmet, továbbra is a romantikus kategóriába sorolható? Rengeteg kérdés merül fel a témával kapcsolatban. Vajon a férfiak szemében ki a romantikus nő? A férfiak fejében van ilyen kategória? Uraim, őrülnék, ha nyilatkoznának. Szerintem minden ember romantikus a lelke mélyén, csak másként nyilvánítja ki. Nem érdemes elvárásokkal tömnünk a fejünket, amik a címkéinkből adódnak. Szeretetre, szerelemre, intimitásra vágyunk. Örömteli együttlétekben kívánunk feloldódni. Szerencsére az élet a lehetőségek korlátlan tárházát biztosítja a romantikára az első randitól egészen a leánykérésig. Gyerünk kedves olvasók merjünk élni!